Csótó András, növényvédelmi szakmérnök, a Földesi Rákóczi Mezőgazdasági Kft. növénytermesztési főágazatvezetője nyilatkozott a rovarölőszeres csávázású vetőmagok használatáról.

K: Mióta dolgozik növényvédő mérnökként?

CSA: Önállóan 25 éve.

K: Az elmúlt 25 évben hogyan változott a csávázási metodika?

CSA: Alapvetően gombaölőszeres csávázószerekre alapoztunk, a talajfertőtlenítés, mint technológiai elem erősebben volt jelen. ’86-’92-ig nagyot ugrottak a kukorica-termésátlagok, elsősorban a szuperintenzív kukoricatermesztési rendszerek bevezetése miatt, amelynek a KITE is egyik vezéralakja volt. Ezzel jöttek be a fejlett öntözőrendszerek, a lineárok, a talajmintavételre alapozott műtrágyázási szaktanácsadás, valamint a szuszpenziós műtrágyák - esetlegesen sorközműveléskor kijuttatva. Megjelentek a nagy termőképességű hibridek, velük a monokultúrás termesztés és a magas tőszámok alkalmazása. A magas csíraszám megtartásához elengedhetetlen volt a talajfertőtlenítés, ekkor még kemény szerves-foszforsavészter hatóanyagú szerekkel.

K: Melyek voltak ekkoriban a jelentősebb kártevők?

CSA: A talajlakók, nálunk elsősorban a drótférgek. De csemegekukoricában az öntözés hatására felszaporodó mocskos pajor is problémát okozott.

K: Mi volt a helyzet a korai kártevőkkel?

CSA: Az erős talajfertőtlenítők mellett a fritlégy és a barkók nem jelentettek problémát. Az akkori vetésforgó feltételezte a feszes és agresszív technológiát. Példa erre a cukorrépa kötelező talajfertőtlenítése.

K: Hogyan változott a technológia a rendszerváltás után?

CSA: Az öntözés nagy területen ellehetetlenült a táblák felaprózódása miatt, a cukorrépa talajfertőtlenítése pedig korlátozódott. A sekély szántás folyományaként megjelentek a mélyen gyökerező gyomok, a gyomirtási technológia miatt pedig elterjedtek a melegkedvelő kétszikűek. A gyomosodás kedvezett a mocskos pajor felszaporodásának. A drótféreggel is nagy gondok voltak. Ezek a problémák manapság kezdenek visszaköszönni.

K: Ön mikor találkozott először kukoricabogár-kártétellel?

CSA: 2004-2005-ben. Igen gyorsan felszaporodott és komoly fertőzést okozott.

K: Ekkor mivel védekeztek?

CSA: A Gauco, Poncho és Cruiser csávázószerek nem jelentettek megfelelő védelmet. Akkoriban jött be a Force. A kukoricabogár elleni védekezésre a mai napig azt alkalmazom.

K: Használt csávázószeres technológiát is?

CSA: Igen, az olyan területeken, akol a kukoricabogár-fertőzés minimális volt.

K: 2005-2013-ig lépett fel jelentős barkó vagy mocskos pajor kár?

CSA: A barkó- és a bolhakár volt jelentős.

K: Ilyen esetben látott különbséget a neonikotinoidos terheléssel járó csávázási technológiák alkalmazásával?

CSA: Igen. Ezek megfelelő védelmet nyújtottak, a csávázott állományban nem volt károsítás.

K: Mit szólt a neonikotinoidok 2013-as korlátozásához?

CSA: Megnehezítette a növényvédők munkavégzését, a döntéshozást és esetenként kényszerített magasabb környezetterheléssel járó technológiák alkalmazására, mint például a klórpirifosz hatóanyag használatára.

K: Teret nyertek ezzel a korai kártevők?

CSA: Igen, teret nyertek a barkók, de elsősorban a drótférgek felszaporodását emelném ki.

K: Előfordult-e, hogy ez külön védekezésre adott okot?

CSA: Igen, esetenként előfordult hogy szükség volt állománykezelésre is.

K: Ha lenne lehetősége neonikotinoiddal csávázott vetőmagot vásárolni, élne-e a lehetőséggel?

CSA: Igen, mindenképpen.

K: Mit mondana termelőtársainak miért használják ezt a technológiát?

CSA: Azért, mert egyéb szerekkel szemben még hasonló árfekvés esetén is kisebb környezetterheléssel járnak el. Munkaszervezési előnye is van, mert nem kell számolni a kijuttatási költséggel és nem időjárásfüggő.